Amerika gyerekkel

Ahogy ígértem Nektek, írtam egy kis beszámolót az amerikai utazásunkról. Mivel leginkább azzal kapcsolatban kérdeztetek, hogy bevállalható-e kisgyerekkel egy ilyen kiruccanás, így erre irányuló gondolataimat gyűjtöttem össze.

Gyerekkel…de hova?

Amikor elkezdtük tervezni az utazásunkat, többen is bogarat ültettek a fülembe, hogy őrültség 1 éves kisgyerekkel 13 órát repülni, átszállással, télből a nyárba. Az időeltolódás miatt is csak szívni fogunk, és tuti agybajt kapunk két gyerekkel New York karácsony előtti kavalkádjában. Számomra már a reptéren kiderült, hogy ez az egész hozzáállás és szokás kérdése.

DSCN7637

Több amerikai családdal találkoztunk, akiknek teljesen természetes, alig néhány hetes babával utazni, mindenféle extra izgalom nélkül. Picit irigyeltem is őket, hogy olyan lazasággal szálltak gépre, mint mi a 134-es buszra. Azt a feltételezést végül beláttam, hogy bármennyire is szeretnénk, nem fogunk tudni korcsolyázni a Rockefeller Centerben egy totyogóssal. Így első állomásunk a havas New York helyett a napsütötte MIAMI lett.

DSCN8634

Miközben gyömöszöltem a bőröndbe a sok baba és gyerekholmit: pelus, cumisüveg, rágóka, lázkúp, mesekönyv (a magassarkú szandim és a partytáskám helyett), elgondolkoztam. Vajon gyerekekkel ez a kikapcsolódás a valóságban, tényleg tud majd arról szólni, amit én elképzelek és amire nekem most szükségem van? De nagyon vágytam már FLORIDÁRA. Oda, ahol egész évben süt a nap. (Tudom ez tök ciki, de én már Tibi bácsinak is azt írtam huszonéve a Három kívánságba, hogy tessék  engem Floridába elrepíteni.)

DSCN8346

DSCN8983

Hazatérésünk után summáztam a tapasztaltakat, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, hova utazik az ember kisgyerekkel. Ha mi ott vagyunk mellette, akik szeretjük őt, és biztosítani tudjuk neki azt, amitől ő boldog, akkor akár világkörüli útra is indulhatunk. Meglepetések, váratlan kalandok úgy ahogy külföldön, itthon is érhetnek minket. A lényeg szerintem az EGYÜTTben van. A szürke hétköznapok után nekünk ajándék volt. Négyen. AZ EGYÜTT. Így ha tehetitek, Ti se hezitáljatok! Valószínű a pici ebből az utazásból még semmire nem fog emlékezni, viszont az egész család számára hatalmas élmény és örök emlék lesz.

DSCN8366

Baby on board

Engem már régóta foglalkoztatott a téma, ‘babával, kisgyerekkel repüljünk, vagy ne repüljünk?’ , így próbáltam indulásunk előtt minden hasznos információt begyűjteni ezzel kapcsolatban, és ennek függvényében felkészíteni magunkat az utazásra. Viszont volt egy bibi. Méghozzá az, hogy én alapvetően az a típus vagyok, aki minél idősebb, annál jobban fél a repüléstől. Fel és leszálláskor olyan izgalmi állapotba kerülök, hogy hozzám egyáltalán nem lehet szólni. Mini patikával a zsebemben, zacskót szorongatva a kezemben, imát szoktam mormolni a “csakmosteztéljüktúl”-ért. (Nem is értem, hogy jutottam el korábban szívinfarktus nélkül Ausztráliáig.) Már a terminálban alaposan szemügyre veszem a velünk utazókat, hátha valami gyanúsat észlelek. Nyilván ebbe a hülyeségembe most annyira nem tudtam belemélyülni, hiszen két gyerekkel csekkoltunk be. Nikó a maga 9 kilójával Madridig az ölemben kapott helyett. Az én övemhez kellett kapcsolni egy plusz gyerek biztonsági övet, így kötöttem be őt.  A Madrid-Miami járaton viszont három repülőjegyünk ellenére a személyzet egy egész sort biztosított nekünk. Hiszem, hogy Nikó világító kék szemének és Léna bájos mosolyának köszönhetjük mindezt. De persze  az sem kizárt, hogy a férjem világító kék szemének…:) Attól a pillanattól kezdve pedig, hogy “elfértünk”, mindenféle hiszti és nyűglődés helyett nagyokat játszottunk: duplo kockáztunk, rajztábláztunk, mesét néztünk, olvastunk, énekeltünk, de volt, hogy fél órán keresztül kölesgolyót pakoltunk egyik műanyag pohárból a másikba. Vagy épp száznegyvenkettedszer is megcsikiztük Léna talpát. Azt hiszem nekünk szülőknek a fárasztóbb, hiszen végig le kell tudnunk foglalni őket.

Egy barátnőm javaslatára fel és leszállásnál Nikó szopizott. Mivel én nem vagyok hozzászokva a nyilvános etetéshez, olyan diszkréten csináltam, amennyire csak tudtam. Igazából nálunk ez már nem is az evésről szólt, hiszen hónapok óta csak  “nyugicicizett”, ha éppen eszébe jutott, de pontosan emiatt az utazás miatt húztam idáig az elválasztást. Egyrészt tartottam attól, nehogy megfájduljon a füle a légnyomás változása miatt, másrészt pedig senkinek nem kívántam volna, hogy fél napon keresztül egy bömbölő gyerekkel és őt megvigasztalni nem tudó ingerült anyukájával utazzon.

DSCN9096

Pelenkázás, átöltözés, evés-ivás minden szuperül működött. Az üveges bébiétellel kapcsolatban dilemmáztam, ugyanis ahány légitársaság, annyi szabály, de végül magammal vittem és egy kedves mosoly kíséretében fel is engedték a gépre. Ennek ellenére Nikó  inkább a repülőn kapott finomságokból falatozott. Lénának különösen tetszett a repülés,  leginkább az, hogy négy-öt filmet is megnézhetett egy huzamban, miközben még ki is szolgálták. Sőt, amikor aludtak a gyerekek, nekem is jutott végre egy kis énidő. Nem mással, mint a lökött, “új” Bridget Jonessal.

 Yoyo, de jó!

DSCN8220

Hálám azoknak, akik ajánlották a Babyzen Yoyo babakocsit. Az egyik leghasznosabb vásárlásom volt. Nagyon nagy segítséget jelentett, hogy nem kellett Bécsben csomagként feladni és csak Miamiban viszontlátni. Méretéből adódóan, összecsukva  akkora, mint egy válltáska, így felvihettem magammal a repülőgépre. Így már a gépből kiszálláskor bele tudtuk Nikolaszt ültetni, és a madridi reptéren való közlekedést, várakozást is abszolút kínlódás mentesen megúsztuk.

Apropó. Miami reptér. Várakozás. Szoptatás. Meglepetésemre egy  tiszta, kulturált, csendes, kényelmes kis kabin nyújt lehetőséget arra, hogy megetessük babánkat. Nagyon szuper kezdeményezésnek tartom! Én csak kíváncsiságból kukkantottam be, de jól esett, amit láttam. A tükörre az volt írva: “Nyugi Anya, jól nézel ki! “. Pedig akkor hú de rohadt fáradt voltam.

DSCN7800

Túlvészelni a jetlaget

Azt hiszem a jetlag az utazni szerető, ám paramamik legnagyobb mumusa. Az enyém is. Mert mi aztán foggal-körömmel ragaszkodunk, a jól bevált, szigorú napirendünkhöz, amit a baba születése óta szépen felépítettünk.Végre beállt az alvási ritmusa, ki a fene akarná megbolygatni. És mi lesz, ha pont a nyaralást szúrjuk el azzal, hogy éjjel felébred, nappal meg majd állandóan álmos lesz? A válaszom most az, hogy: SEMMI. Sőt nagyon is élveztük, hogy végre elengedhetjük a napi megszokott rutint. Az éjjel kellős közepén társasozhattunk és sétálhattunk, nappal pedig a hullámzó óceán partján bóbiskolhattunk.

DSCN7693

Két-három nap után egyébként felvettük a helyi ritmust és mire Miamiból továbbindultunk körbekerülni Floridát, addigra észre sem vettük magunkon, hogy eddig mi nem ebben az időzónában éltünk. Ellentétben a haza érkezésünk utáni visszaállás az kőkemény volt. De nem is az alvás ideje zavart bennünket. Inkább a visszazökkenés a szürke hétköznapok monotóniájába.

Télből a nyárba

DSCN9122

Ami a klímát illeti, pont jó heteket fogtunk ki. Decemberben Floridában ez a 27-30 fok jó időnek számít. Nekünk meg aztán pláne az volt a mínuszok után. Imádtuk ledobni magunkról a több réteg ruhát és flip-flopban karácsonyozni. Számomra egyetlen zavaró tényező: az a szél volt. Aki járt már Miamiban, az tudja, hogy bizony legtöbbször fúj.

DSCN8373

Mivel pont a gyerekek bőröndje nem érkezett meg a reptérre, a szélre pedig nem voltam felkészülve, rögtön be is kellett  szereznem nekik egy-egy vékonyka sapkát. Az első hetet Miami South Beachen töltöttük, majd autót béreltünk és elindultunk Naples irányában. Felfedeztük Sarasotát, Siesta Key partját, Tampát, a csodás Clearwater Beach strandját és Orlandot a maga Disney világával, szilveszterre pedig visszatértünk Miamiba.

DSCN8796

Stop

Az első napokban rengeteg programot szerveztünk, mindent akartunk látni. Amiben aztán annyira elfáradtunk, hogy úgy éreztem Nikó miatt vissza kell vennem a tempóból.  Léna  az apukájával kettesben csinált programot, mi pedig a szállodában pihentünk,  hatalmas parkokban  sétáltunk és élveztük az amerikai emberek kedvességét, közvetlenségét. Nem is számítottam rá, hogy majd ennyi jófej amerikaival hoz össze bennünket a sors.

DSCN8002

DSCN9059

Rengeteg felejthetetlen élményben és kalandban volt részünk.  Elképzeltem, bár a valóságban tényleg  gyerekekkel nem buliztam, hanem babakocsit toltam a Nikki Beachen. Nem. Nem napoztam koktélt szürcsölve a kezemben, hanem homokvárat építettem. Dehogy  shoppingoltam annyit, amennyit szerettem volna a Victoria’ s Secretben. Játszótereztem. Nem diétás kaját, hanem cukros fánkokat és durva amerikai hamburgereket ettem. Szilveszterkor nem  VELE kettesben táncoltam  a Pitbull koncerten, hanem NÉGYEN a szállodában a harminchatodik emeleten. És nem. Nem fogadtam meg azt, hogy kisgyerekkel ide többet NEM.

DSCN8297

DSCN8459

(És még valami. Külön hálás vagyok a sorsnak, hogy 14 év után újra találkozhattam az unokatestvéremmel. Gyerekkorom legjobb barátnője. Csodálatos volt velük a karácsony és néhány nap Tampában. Szeretlek Titeket Zizike, Szabi, Máté, Hanna és Bella!)

DSCN8776